„A soroksári műhelyben a megmunkálásra váró, cserzett bőr jellegzetes szaga és egy barátságos, szálkásszőrű tacskó fogad. A házigazda éppen telefonál, így lopva körülpillantok. Az asztalokon kaotikus összevisszaságban hevernek a megmunkálásra váró bőrdarabok, kések, a félkész késtokok, különböző szerszámok. Klára asszony, a feleség, épp egy puskaszíj elkészítésén munkálkodik.
Figyelmemet leginkább egy lélegzetelállítóan szép kés ragadja meg. Agancsból készült a nyele, pengéjét pedig egy, II. Asszurnaszirpal asszír uralkodó oroszlánvadászatát ábrázoló relief nyomán maratott minta díszíti, nem véletlenül. Mint később megtudom, három másik darabbal együtt egy arab megrendelőnek készül.
A mester elkapja a pillantásomat, és rögvest beavat munkája rejtelmeibe. …”